10.fejezet
-Jól hallottad. Én
vagyok a főperverz a házban.-moyolygott Harold majd megölelt hátulról és
elkezdte a melleimet masszírozni.
Ne Harry.-toltam el
magamtól.
-Miért ne?? Hogy
nekem estél már tegnap.Most és is neked esek.-mondta Harry majd mega felé
fordított majd felemelte az államat.
-Szeretlek.-suttogta
majd megcsókolt és eldöntött az ágyon. Befurakodott a 2 lábam közé és nekem
simult. Elkezdett bizseregni a csiklóm. Nyöszörögtem.
-Ne Harry
kérlek.-nyöszörögtem és próbáltam növelni köztünk a távolságot. Nem válaszolt
csak folytatta tovább.
-NE Harry nem akarom.
Hagyj ez most nekem túl sok.-mondtam majd eltoltam magamtól és villámokat
szortam a szememmel Harry felé.
-Tudom, hogy sok és
sajnálom. Nem akartam.-mondta Harold majd kiviharzott szuper gyorsan az ajtón.
Ott felejtette a pólóját. Nem bírtam megállni, felvettem. Az volt rajtam egész
este. Álomra hajtottam a fejem és a pólót szorongattam és elengedtem pár
könnycseppet is aztán elaludtam.
Lihegve keltem fel az
ágyamból és majdnem leestem. Annyira borzalmas volt ez az álom. Az életem
végéig kísérteni fog.:
Az álmomban egy erdőben szaladtam, nem
csináltam mást csak futottam. Körülöttem mind vámpírok hemzsegtek. Közöttük
volt Harry, Louis, Zayn, Liam és Niall. Vörös szemükből csak úgy áradt a
gyűlölet. És a gyűlöletük tárgya én voltam. Alig hittem el. Végül a legvégén a
hasonmásokkal találtam szemben magamat. Vicsorítottak rám a hegyes fogukkal és
a többiek is ideértek. A hasonmás Harry elkapott és megcsókolt és éreztem hogy
a vér kezd kimenni belőlem és egyre jobban gyengültem. Majd a hasonmás Louis
odajött és egy késsel megvágta a csuklómat és a vért egy kupába töltötte.
Odaadta az igazi Harrynek aki beleivott. Jóízűen kortyolgatta a véremet. Végül
kezetráztak és elroppantották a nyakamat.
-Úr isten.-csak ez a
szó csúszott ki a torkomon és a nyakamhoz emeltem a kezemet. A szárnyim is kint
voltak lehet, hogy megérzett valamit vagy ilyesmi. Mindegy. A mikor
ránehezedtem a fiókos szekrényre valami belenyomódott a kezembe. Amint elvettem
a kezemet megláttak, hogy egy nyaklánc volt rajta egy papírrepülővel. Biztosra
mentem, hogy az Harryé. Felvettem egy farmert és a zsebembe dugtam majd
kimentem a konyhába. Furcsa módon egy kis tálkát találtam az asztalon. Nem
tudom, hogy mi van benne ezért közelebb mentem. Amint kinyitottam megláttam egy
adag paradicsomlevest.
-Szia Em.-mondta egy
ismerősen csengő hang. Amint megfordultam Molly állt velem szemben.
-Szia. Annyira
örülök, hogy nincs semmi bajod.-öleltem át és puszilgattam. J
-Hogy vagy?-kérdezte
-Hát nagyon nem
jól.-elmeséltem neki ami történt és amit álmodtam. Még őt is megdöbbentette ez
az egész. Arról kezdett el pampolni, hogy nem lesz semmi baj. Én elhittem de
tudom hogy lesz ez még így se. Nagyon féltem, hogy Josh visszajön és kiszívja a
véremet és ezt nem akartam. Nagyon sokat beszéltem Mollyval azt is mondta, hogy
vett nekem pár dolgot.
-Figyelj Molly nem
akarom, hogy bajod essen ezért visszakisérlek.-mondtam és nem ellenkezett. Nem
lesz jó újra oda menni de nem akarom, hogy bajba kerüljön. Odaértünk ahhoz a
házhoz amí úgy szívemhez nőtt. Molly bement de én nem tudtam de csak
berángatott.
-Louis
megjöttünk.-kiabálta
-Hogy hogy
megjöttetek?-kérdezte Louis és amikor meglátott nagy mosoly terült szét a
száján.-Hát te? Azt hittem, hogy nem jössz vissza.-mondta majd megölelt. Majd
belépett a többi fiú és rögtön Zayn ölelésében találtam magam.
-Szia
perverz.-motyogtam és ő elnevette magát. Csak Harry hiányzott.
-Fiúk. Hol van
Harold?-kérdeztem
-Elment Lizzel
valahova.-mondta Louis és megint megdobbant a testem én pedig sírva futottam ki
az ajtón és kinyíltak a szárnyim. Felrepültem a levegőbe és Harry medálját
elővettem a zsebemből. Azt szorongattam út közben. Megláttam őket a parkban
majd elkezdtek az erdő felé sétálni. Ez egy kicsit gyanús volt nekem. Így követtem
őket. Egyszerre egy nyíleltalált én pedig sikoltottam és lezuhantam a földre.
Felkiáltottam.
-Szóval te vagy
Emily! Szép neved van.-mondta a fák közül egy hang. Olyan mint a rémálmomban.
Félek nem tagadom.
-Ki vagy
te?-kérdeztem ijedten
-Hát nem emlékszel
rám? Én vagyok a te Harryd.-mondta és amikor megfordultam megláttam Josht
-Ezzel nem versz át Josh.
–mondtam ki a nevét
-Nocsak a barátocskád
még a nevemet is elmondta? Hmm……érdekes. Na gyere a királynő látni akar.-mondta
de én elszaladtam. Nem jutottam messzire mert elém került.
-Mondták, hogy nem
adod könnyen magad. –mondta Josh
-Huzzál el. –mondtam agresszívan
mert már kezdett idegesíteni.
-Mert ha nem,
megütsz? Engem nem üthetsz meg sőt nem is tudnál. Gyenge vagy. Érzem és amikor
a testedet láttam. Huhh…..Nem hittem volna hogy Harold képes összeszedni egy
olyas valakit mint te. Olyan ártatlan és védtelen.-mondta majd közelebb lépett
hozzám. Sajnos nem volt menekülési útvonalam egy fának ütköztem Josh pedig
hozzám préselte magát.
-Nem menekülhetsz.
Megtiltotta a királynő hogy igyak belőled de nem bírom. –mondta majd elkezdte a
nyakamat puszilgatni
-Ne josh. –kiáltottam
rá
-Csak egy kis szúrást
fogsz érezni de remélem kellemetlen lesz neked. Szeretem látni ha az ebédem
szenved. –mondta majd beleharapott a nyakamba
-Ahhh……-kiáltottam
fel fájdalmamban. Éreztem, hogy szívja a piros nedűt. Hirtelen abbahagyta.
-Josh tisztáztuk azt,
hogy nem iszol belöle.-mondta aki pont úgy nézett ki mint Louis
-Bocsi, nem tudja
kontrollálni magát a nevem Tony.-mondta majd a kezét odatartotta de én a kezébe
zuhantam annyira elgyengültem
-Látod mit csináltál?
Na most szépen hozni fogod.-mondta Tony és odaadott Joshnak.
-Aludj
szépségem.-mondta majd belenézett a szemembe és amikor felkeltem egy ágyon
találtam magam. Másik ruha volt rajtam.