Elraboltak...Help..Me..

10.fejezet

-Jól hallottad. Én vagyok a főperverz a házban.-moyolygott Harold majd megölelt hátulról és elkezdte a melleimet masszírozni.

Ne Harry.-toltam el magamtól.

-Miért ne?? Hogy nekem estél már tegnap.Most és is neked esek.-mondta Harry majd mega felé fordított majd felemelte az államat.

-Szeretlek.-suttogta majd megcsókolt és eldöntött az ágyon. Befurakodott a 2 lábam közé és nekem simult. Elkezdett bizseregni a csiklóm. Nyöszörögtem.

-Ne Harry kérlek.-nyöszörögtem és próbáltam növelni köztünk a távolságot. Nem válaszolt csak folytatta tovább.

-NE Harry nem akarom. Hagyj ez most nekem túl sok.-mondtam majd eltoltam magamtól és villámokat szortam a szememmel Harry felé.

-Tudom, hogy sok és sajnálom. Nem akartam.-mondta Harold majd kiviharzott szuper gyorsan az ajtón. Ott felejtette a pólóját. Nem bírtam megállni, felvettem. Az volt rajtam egész este. Álomra hajtottam a fejem és a pólót szorongattam és elengedtem pár könnycseppet is aztán elaludtam.

Lihegve keltem fel az ágyamból és majdnem leestem. Annyira borzalmas volt ez az álom. Az életem végéig kísérteni fog.:

Az álmomban egy erdőben szaladtam, nem csináltam mást csak futottam. Körülöttem mind vámpírok hemzsegtek. Közöttük volt Harry, Louis, Zayn, Liam és Niall. Vörös szemükből csak úgy áradt a gyűlölet. És a gyűlöletük tárgya én voltam. Alig hittem el. Végül a legvégén a hasonmásokkal találtam szemben magamat. Vicsorítottak rám a hegyes fogukkal és a többiek is ideértek. A hasonmás Harry elkapott és megcsókolt és éreztem hogy a vér kezd kimenni belőlem és egyre jobban gyengültem. Majd a hasonmás Louis odajött és egy késsel megvágta a csuklómat és a vért egy kupába töltötte. Odaadta az igazi Harrynek aki beleivott. Jóízűen kortyolgatta a véremet. Végül kezetráztak és elroppantották a nyakamat.

-Úr isten.-csak ez a szó csúszott ki a torkomon és a nyakamhoz emeltem a kezemet. A szárnyim is kint voltak lehet, hogy megérzett valamit vagy ilyesmi. Mindegy. A mikor ránehezedtem a fiókos szekrényre valami belenyomódott a kezembe. Amint elvettem a kezemet megláttak, hogy egy nyaklánc volt rajta egy papírrepülővel. Biztosra mentem, hogy az Harryé. Felvettem egy farmert és a zsebembe dugtam majd kimentem a konyhába. Furcsa módon egy kis tálkát találtam az asztalon. Nem tudom, hogy mi van benne ezért közelebb mentem. Amint kinyitottam megláttam egy adag paradicsomlevest.

-Szia Em.-mondta egy ismerősen csengő hang. Amint megfordultam Molly állt velem szemben.

-Szia. Annyira örülök, hogy nincs semmi bajod.-öleltem át és puszilgattam. J

-Hogy vagy?-kérdezte

-Hát nagyon nem jól.-elmeséltem neki ami történt és amit álmodtam. Még őt is megdöbbentette ez az egész. Arról kezdett el pampolni, hogy nem lesz semmi baj. Én elhittem de tudom hogy lesz ez még így se. Nagyon féltem, hogy Josh visszajön és kiszívja a véremet és ezt nem akartam. Nagyon sokat beszéltem Mollyval azt is mondta, hogy vett nekem pár dolgot.

-Figyelj Molly nem akarom, hogy bajod essen ezért visszakisérlek.-mondtam és nem ellenkezett. Nem lesz jó újra oda menni de nem akarom, hogy bajba kerüljön. Odaértünk ahhoz a házhoz amí úgy szívemhez nőtt. Molly bement de én nem tudtam de csak berángatott.

-Louis megjöttünk.-kiabálta

-Hogy hogy megjöttetek?-kérdezte Louis és amikor meglátott nagy mosoly terült szét a száján.-Hát te? Azt hittem, hogy nem jössz vissza.-mondta majd megölelt. Majd belépett a többi fiú és rögtön Zayn ölelésében találtam magam.

-Szia perverz.-motyogtam és ő elnevette magát. Csak Harry hiányzott.

-Fiúk. Hol van Harold?-kérdeztem

-Elment Lizzel valahova.-mondta Louis és megint megdobbant a testem én pedig sírva futottam ki az ajtón és kinyíltak a szárnyim. Felrepültem a levegőbe és Harry medálját elővettem a zsebemből. Azt szorongattam út közben. Megláttam őket a parkban majd elkezdtek az erdő felé sétálni. Ez egy kicsit gyanús volt nekem. Így követtem őket. Egyszerre egy nyíleltalált én pedig sikoltottam és lezuhantam a földre. Felkiáltottam.

-Szóval te vagy Emily! Szép neved van.-mondta a fák közül egy hang. Olyan mint a rémálmomban. Félek nem tagadom.

-Ki vagy te?-kérdeztem ijedten

-Hát nem emlékszel rám? Én vagyok a te Harryd.-mondta és amikor megfordultam megláttam Josht

-Ezzel nem versz át Josh. –mondtam ki a nevét

-Nocsak a barátocskád még a nevemet is elmondta? Hmm……érdekes. Na gyere a királynő látni akar.-mondta de én elszaladtam. Nem jutottam messzire mert elém került.

-Mondták, hogy nem adod könnyen magad. –mondta Josh

-Huzzál el. –mondtam agresszívan mert már kezdett idegesíteni.

-Mert ha nem, megütsz? Engem nem üthetsz meg sőt nem is tudnál. Gyenge vagy. Érzem és amikor a testedet láttam. Huhh…..Nem hittem volna hogy Harold képes összeszedni egy olyas valakit mint te. Olyan ártatlan és védtelen.-mondta majd közelebb lépett hozzám. Sajnos nem volt menekülési útvonalam egy fának ütköztem Josh pedig hozzám préselte magát.

-Nem menekülhetsz. Megtiltotta a királynő hogy igyak belőled de nem bírom. –mondta majd elkezdte a nyakamat puszilgatni

-Ne josh. –kiáltottam rá

-Csak egy kis szúrást fogsz érezni de remélem kellemetlen lesz neked. Szeretem látni ha az ebédem szenved. –mondta majd beleharapott a nyakamba

-Ahhh……-kiáltottam fel fájdalmamban. Éreztem, hogy szívja a piros nedűt. Hirtelen abbahagyta.

-Josh tisztáztuk azt, hogy nem iszol belöle.-mondta aki pont úgy nézett ki mint Louis

-Bocsi, nem tudja kontrollálni magát a nevem Tony.-mondta majd a kezét odatartotta de én a kezébe zuhantam annyira elgyengültem

-Látod mit csináltál? Na most szépen hozni fogod.-mondta Tony és odaadott Joshnak.

-Aludj szépségem.-mondta majd belenézett a szemembe és amikor felkeltem egy ágyon találtam magam. Másik ruha volt rajtam.