Emlékek

11.fejezet

Amikor felkeltem körülnéztem és mindenhol festményeket láttam. Amíg csak a szemem ellát. Nagyon szépek voltak. Felkeltem és az ablakhoz sétáltam. Körül voltak véve vámpírokkal. Nehezen tudnák kijutni a várból. Egyszerre csak kinyílt az ajtó és belépett Josh majd bezárták az ajtót mögötte.

-Szia. Látom felkeltél. Nagyon sexy vagy ebben a ruhában. -mondta Josh majd magához húzott és megpróbált megcsókolni de ehelyett a puszi az arcomon landolt.

-Nem kedvelsz igaz? –kérdezte halvány mosollyal az arcán

-Nem és nem is foglak.-köptem a szavakat felé majd kikerültem szorításából.

-Kár. Pedig ma téged választottalak volna magam mellé az ágyba.

-Undorító vagy.-mondtam majd meglendítettem a kezemet feléje és az arcán csattant a kezem

-Te kis szuka.-mondta Josh majd megütött és a falra repültem és bevertem a fejemet. Egyszerre csak berontott az ajtón Tony.

-Mit művelsz?-kérdezte idegesen majd odajött hozzám és felsegített. A fejemhez kaptam és vérzett. Elszaladtam a fürdőbe.

-Hé segíthetek neked csak gyere ki. Nem foglak bántani esküszöm.-kiabálta Tony

-Miért bízzak meg benned?-kérdeztem

-Azért mert……ki tudlak juttatni innen.-mondta én pedig kimentem.

-Tényleg igazat beszélsz?-kérdeztem

-Igen de addig itt kell maradnod amíg nem járultál a királynő elé. Nyugodj meg 1-2 nap.-mondta majd megnyalta a nyakamat és pedig odakaptam a kezemet. Nem éreztem a harapást.

-Köszönöm Tony. ÉS most kérlek menj ki. Amm Tony. Megengeded, hogy elmenjek pár ruháért haza?-kérdeztem

-Hát nem is tudom. Tudod mit ha visszajössz akkor igen.-mondta-De ha nem megkeressük a barátaidat és megöljük őket.

-Értettem.-mondtam majd Tony elkezdett nevetni rajtam. Egy nagy kapun tudtam csak kimenni ás Tony az ajtónál elköszönt tőlem. Én felrepültem a levegőbe és haza indultam. Nem tudom, hogy mennyi ruha kell ezért csak 2 pólót és 2 nadrágot. Gondoltam itt az alkalom, hogy elmondjam a többieknek. Gyorsan vittem a cuccaimat és elrepültem hozzájuk. Nyitva volt egy ablak amit becéloztam és berepültem rajta. A többiek értetlen fejjel néztek rám.

-Emily!!!-kiáltották.

-Nem érek rá úgy hogy dióhéjban mondom. Amikor bementem az erdőbe találkoztam Josh-al és ivott a véremből. Egy palotában keltem fel. Találkoztam a Louis hasonmással és megengedte, hogy elhozzak pár ruhát.. És meg kell jelennem a királynőnél is.-felsóhajtottak

-Hogy mi??Miért voltál az erdőben?-kérdezte Niall

-Mert valaki ismétlek VALAKI-mutattam Harryre- Öszejött azzal a kis fruskával én pedig követtem öket és akkor találkoztam Josh-al.

-Ezt te honnan tudod?-kérdezte Harry

-Nem is tudom talán mondjuk valaki elmondta nekem. Akiben jobban bízok mint a barátomban….mit barátom exemben.-kiabáltam majd elrepültem vissza. Esküszöm ott helyben megpofoztam volna őt. A sírás kerülgetett és nagyon fájt amit velem tett. Nos visszarepültem és berepültem az ablakon ahol a srácok hasonmásai vártak.

-Azt hittük, hogy nem jössz vissza.-mondta Niall hasonmása

-Pedig, mint látjátok visszajöttem. És most szeretnék átöltözni. Szeretném ha kimennétek.-mondtam és a fejemmel az ajtó felé biccentettem.

-Rendben van. Öltözz csak nyugodtan. –mondta a Zayn hasonmás

-Köszi. –mondtam majd amikor kimentek akkor átöltöztem és pont Harry pólója volt rajtam. A zsebemben éreztem a kis nyakláncot. Kivettem és leültem az ágyra és tanulmányozni kezdtem. Ezüst, papírrepülő alakú. Miért hagyta nálam Harry? Kattogott az agyam a kérdésen. Mindegy hogy ha kijutok innen akkor visszaadom neki és élheti az életét Lizzel. Este lefeküdtem az ágyamra és elkezdtem visszaidézni azt a sok emléket amik a fiúkhoz kapcsolatosak. Jókat nevettem magamban. ÉS ekkor eljutottam arra, hogy Harryvel szeretkeztünk. Meghasad a szívem ha csak rá gondolok. A gondolatmenetemet egy kopogás szakította félbe.

-Gyere be.-kiabáltam

-Szia. Jól vagy?-kérdezte Tony

-Nem igazán. Annyira nyomasztó ez az egész. Nem akarok itt lenni. Mikor mehetek el?-kérdetem és elkezdtem sírni. Tony odajött hozzám és megölelt.

-Shhh…….ne sírj. Hamarosan elengednek és nem lesz semmi gond.-nyugtatgatott.

-Remélem igazad lesz. –mondtam

-Egyébként azért jöttem, hogy megmondjam, hogy gyere vacsorázni.-mondta

-De én azt hittem, hogy a vámpírok csak vért esznek. –értetlenkedtem

-Nem. Mi eszünk rendes ételt is. –mondta egy mosollyal az arcán.- Mehetünk? –kérdezte

-Igen, azt hiszem. –mondtam majd felálltam és elkezdtem kifelé ballagni és Tony mutatta az utat. Egy nagy teremben volt a vacsora megtartva. Mindenhol festmények lógtak a falon.

-Szép. –jegyeztem meg

-Igen. A királynőnem remek ízlése van. –mondta majd odavezetett egy székhez, majd leültünk. Én pont a királynővel szemben voltam. Tony és Josh között. Elkezdtünk enni és megpróbáltam nem malac módjára enni. Sikerült modorálnom magam.

-Hogy tetszenek a festmények? –kérdezte egyszer csak Merlain királynő

-Nagyon illenek hozzád, mármint nagyon kifinomultak. Nekem tetszenek. –mondtam majd beleittam a poharamba

-Köszönöm.  Igazán nagylelkű tőled. –mondta  és tovább már nem szóltunk egymáshoz. Figyeltek és ez egy kicsit zavart. Josh aki mellettem volt folyton engem bámult.

-Ne nézz már. –suttogtam neki. Nem válaszolt semmi csak az egyik kezét a combomra helyezte.

-Királynő, megengedné esetleg, hogy Emily-vel aludjak?-kérdezte én pedig rá néztem. Mivel hasonmás volt tök úgy nézett ki mint az én Haroldom.

-Hát ha nem lesz semmi esetleg. Rendben van. –mondta

-Köszönöm. –mondta Josh majd rám vigyorgott majd leült és enni kezdett. Már csak ez hiányzott. Josh egy elmebeteg aki a véremre szomjazik. Vége lett a vacsorának és mindenki indult a saját

 szobájába. Sajnos Josh velem jött.

-Nos akkor jóéjszakát Emily. –mondta Josh majd az egyik kezét a derekamra csúsztatta és elaludt. Én le akartam venni a kezét, de nem bírtam

-NE kísértsd a sorsod. –mondta Josh én pedig elvettem onnan a kezemet és hagytam, hogy átöleljen. Védelmezően átfonta a kezét így nem tudtam szabadulni sem. Remélem Josh álmában nem szívja ki a véremet vagy ilyesmi. Egyszer felkeltem mivel annyira szorosan tapadtunk egymáshoz, hogy nem kaptam levegőt.

-Josh ne kapok levegőt. –suttogtam neki és megböktem és ő engedett a szorításából.

-Josh!! -suttogtam.

-Hmmm???? –duruzsolta a fülembe

-Hogy-hogy felébredt a királynő. Harry azt mondta………..Harry egy hülye aki semmit sem tud az ilyen dolgokról. Egyébként is olyan vérét használtuk mint a tied. Így most te vagy az egyedüli lány aki ilyen képességgel született. Te vagy az egyetlen. –mondta

-Köszönöm ezt az információt. Ja és ha Harryt ócsárolni mered megöllek. –mondtam. Ekkor Josh magára húzott és szorosan tartott magánál. Kezet levezette a fenekemre és belemarkolt.. Nagyon halkan felnyögtem és még ezt is hallotta.

-Azt szeretném, ha rajtam feküdnél. –mondta hirtelen

-Akkor békén hagysz? –kérdeztem

-Igen. –suttogta a fülembe rekedtes hangján amitől kirázott a hideg. Magunkra terítette a takarót és a karjai közt aludtam el.

Tudom, hogy későn hoztam sajnálom...Remélem tetszeni fog!!! :)